Szorongásaink és a gyógyulás útja

Szorongásaink négy alapformára vezethetők vissza, melyek lényegében az embert körülvevő világ alapimpulzusainak lélektani vetületéből táplálkoznak. Ez két dimenzióban feszíti szét a személyiséget, amely fejlődése során ellentétes irányokban tágul. Az egyik dimenziót az önmagunkat társas lényként, egy közösség részeként megélni vágyás, illetve az ezzel egyidejűleg individuummá válás feladata miatt érzett szorongások határozzák meg.

A szkizoid személyeket az önodaadástól való félelmek jellemzik, mivel ez egyenértékű számukra énjük elvesztésével és a függőséggel. Ennek elkerülése érdekében kapcsolataikat és a világhoz való viszonyukat egyfajta távolságtartás jellemzi. A szkizoid személyekhez képest a pólus másik oldalán találjuk a depresszív személyiségeket, akiket az önmagukká, az egyénné válás tölt el szorongással, mivel ez egyet jelent számukra a védtelenséggel és az elszigeteltséggel. Számukra az tűnik megoldásnak, ha önmagukat a másikban a lehetőségek szerint minél inkább feloldják, vele függőségi viszonyba kerülnek.

A másik tengelyen a világ változékonysága, kiszámíthatatlansága, illetve ezzel párhuzamosan megmásíthatatlan törvényszerűségei, állandóságai szolgálnak félelmeink alapjául. A kényszeres személyiség szorong minden változástól, mert azokban a múlékonyságot és a bizonytalanságot éli meg, ami ellen - esetenként túlzott - biztonságigénye folytonosan küzd. Védekezésül bizonyos rituálékat alakít ki, melyek strukturáltságot, ritmikusságot és ezen keresztül biztonságot nyújtanak neki. A hisztérikus személyiség ezzel szemben pont a törvényszerűségtől, a szükségességtől szorong, mert ezek számára a szabadság hiányát, illetve a véglegességet jelentik. Éppen ezért menekül minden szabályszerűségtől, a spontaneitást, a jelen pillanatot hangsúlyozva.

Minden szorongásunk visszavezethető erre a négy alapformára, ezek különböző arányú megjelenéseire. A Riemann-i alaprendszerek, mint ideáltipizált absztrakciók, tiszta formában a valóságban nem léteznek. Fritz Riemann jogosan hangsúlyozza ezért, hogy az alapstruktúrái nem jók vagy rosszak, hanem mind a négy fontos és hasznos, az életben előforduló különféle igények szerint. A Riemann-i hipotézis nem akar egyértelmű karakterstruktúrákat meghatározni, csupán a jellemző személyiségjegyeket elemzi az adott személynél a pillanatnyi helyzetben.

Az olyan ember, aki fél kimutatni gyengeségeit, a stresszoldást négyféle módon közelítheti meg:
- Bocsánatkérően, hogy a másik nehogy haragos legyen.
-Vádlón, hogy a másik erősnek lássa őt (ha ez sikerül, akkor ez a másik bűne – nem az enyém).
- Racionalizálva a dolgokat az ember a fenyegető jelenségeket félelem nélkül mutathatja be. Így elrejti nagy szavak és intellektuális koncepciók mögé az érzéseit, önértékelését.
- Levezethető a fenyegetettség úgy is, hogy az illető tagadja magát a fenyegetettséget, és úgy tesz, mintha az egyáltalán nem is létezne.

A személyiségjegyekkel összefüggő sajátos magatartási módok.

K: (kényszeres) Félelem a változástól. Perfekció és optimalizálás. Kontroll, hatalom és uralom, jó és rossz, jog és rend, tudálékosság (skrupulus), biztonság, elővigyázatosság, teljesítmény, becsvágy, kitartás, nyakasság, harciasság, pénz, birtoklás, anyagiasság, szilárd, konzervatív, hagyomány, rend, tisztaság, spóroló, fösvény, szakszerű, érzékelhető, konkrét, konzekvens, megbízható.

Magatartásformája: vádló. Szavakkal nem ért egyet  „Te egyszerűen mindent rosszul csinálsz.” „Mi van veled?”
Testtartás: támadó: „Itt én vagyok a főnök!”
Benső:  „Magányos vagyok és sikertelen.”

H: (hisztérikus) Félelem a véglegességtől. Könnyed, fáradozás nélküli kezdeményező élet, (külső) szabadság, kötetlenség, feszültség- és élményéhség, változás, kaland, utazgatás, aktivitás, impulzivitás, vállalkozó szellem, rizikó, kapcsolat, spontaneitás, lelkesedés, kedv, középpont, benyomáskeltés, színészkedés, Show, hatás, ötletek, kreativitás, gyors, felületes, flexibilis, nyitott az újításokra, forradalmi.

Magatartásformája: elterelő szavakkal szétszórt. A szavak nem mutatnak semmi értelmet, vagy egészen másról szólnak, mint amiről valójában szó van.
Testtartás :nyugtalan  „Éppen valahol máshol vagyok.”
Benső :„Senki sem törődik velem. Itt nincs számomra hely.”

S: (szkizoid) Félelem a közelségtől. Belső szabadság és függetlenség, autonómia, távolságtartás, elhatárolódás, önmeghatározás, önmegfigyelés, saját világ és fantázia (bizarr formában), individualitás, érzések- és kifejezések feletti uralom az intenzív érzelmek ellenére, illetve miatt, ambivalencia és törekvés a belső egységre, identitás és harmónia, szenzibilitás, túlérzékenység, következetes, szakszerű, racionális, logikus, absztrakt, belső bizonytalanság, külső öntudatosság (arrogáns viselkedésig).

Magatartásformája: racionalizáló szavakkal mértéktartó    
Testtartás kiegyensúlyozott  „Nyugodt, békés és összeszedett vagyok.”
Benső: „Sérülékenynek érzem magam.”

D: (depresszív) Félelem az önállóságtól. Zárkózottság, alkalmazkodás, ráhagyatkozás, harmónia, kooperációkészség, áldozatkészség, érzékeny, melegszívű, együtt érző, részvétteljes, óvatos, békés, kiegyezés, aggódó, funkcionáló, szeretet, beleérzés, hűség, vezetésre vágyik, jó, beilleszkedik, alárendelt, óvó és védendő, naiv, jóhiszemű, önállótlan, tétova.

Magatartásformája: bocsánatkérő. Szavakkal egyetért  „Amit te akarsz, az jó. Én csak azért vagyok itt, hogy  boldoggá tegyelek.”
Testtartás:bocsánatkérő „Segítségre van szükségem.” – áldozat testtartása
Benső: „Nagy semminek érzem magam; nélküled halott vagyok. Értéktelen vagyok.” 

A személyiségjegyeket a K (kényszeres), H (hisztérikus), S (skizoid) és D (depresszív) különféle kombinációiként lehet osztályba sorolni. Eszerint 23 különféle konstelláció építhető fel, amely magában foglalja az összes lehetséges variációt. 

Mind a négy magatartástípus önértékelési zavart mutat. Az érett személyiség abban mutatkozik meg, hogy tud bocsánatot kérni, ha észreveszi, hogy valamit elrontott, vagy rosszul tett. A magatartásáért kér bocsánatot, és nem azért, hogy él. Éppígy képes kritizálni és értékelni egyaránt, amennyiben egy magatartást értékel, az érintett személyt azonban nem értékeli le. Képes ugyanakkor tanácsot adni. Ha kell, képes intellektuális beszélgetést vezetni, előadást tartani, valamit elmagyarázni, ahol az egzakt kifejezés fontos szerepet játszik. Az érettség itt azt jelenti, hogy miközben valamit elmagyaráz, akadály nélkül képes kimutatni az érzéseit és szabadon képes változtatni, mozogni. Nem reagál gép módjára. Gond nélkül képes témát változtatni. A szavai és a bensője ugyanazt fejezik ki.

Ha valamely problémával küzdő fiatal segítségre szorul, rendkívül fontos, hogy milyen módon kap segítséget.
- A depresszív nem szeret dönteni, mert fél az önállóságtól. Abban kell elsősorban segítséget nyújtani, hogy egyre tudatosabban vállalja a véleményét. Tanuljon meg döntéseket hozni, felelősséget hordozni.

- A kényszeres legfőbb problémája, hogy fél a változásoktól. Az alternatívákra kell felhívni a figyelmét, arra, hogy tanulja meg megkérdőjelezni, az ösztönösségből fakadó „döntéseit”.

-  A szkizoid leginkább abból eredendően, hogy kihasználták az érzelmein keresztül, fél az érzései kimutatásától. Mindig megtartja a néhány lépés távolságot. Soha nem szabad lerohanni, mert elmenekül, de neki is szüksége van az emberi kapcsolatokra. Fontos bevezetni a társaságokba, ahol előbb – utóbb megmutatkozik objektivitása, éleslátása.

-  A hiszteroid félelme a kötöttségekre vonatkozik. Legfontosabb, hogy az életében rendet tegyen. Mindig szerepeket játszik, ezért identitáskrízisben szenved. Nagy érdeme, hogy katalizátorként működhet egy közösségben, de nem elég kitartó. Ha megtanul rendet tenni az életében, sok hasznot hozhat a társadalomnak flexibilitásával, ötleteivel.

Röviden összefoglalva: mindenkinek arra van szüksége, hogy kibéküljön azokkal a félelmekkel, amelyek miatt valamely személyiségjellemző megmutatkozik az életében. Így válhat érett személyiséggé.