A Személyiségzavar

az egyén kétségbeesett öngyógyítási kisérlete !

Részlet a Személyiség zavarok címü könyvből.:

Eme személyiségzavarban érintett ember rendszerint nem fogja fel kínként, szenvedésként a másokat néha kegyetlenül zavaró tüneteit,

( pl.a mások személyes határarainak figyelmen kívül hagyása, tolakodó, intolerán viselkedés, az empátia ,alkalmazkodó képesség hiánya )

ezért általában motiválatlan is a kezelésre.

A változással szemben ellenálást tanúsít.

A személyiségzavarokkal jellemzett egyén viselkedése, az ismétlődően azonos önsorsrontó hibás reakciók alapján ugy tünik hogy a hibáikból nem tanulnak, és emócionális gyötrelmeiket inkább elfogadják , sem hogy megtanulnák ezeket elkerülni..

Paranoid személyiségzavar

ÁLTALANOS MEGJEGYZÉSEK

A paranoid személyiségek legfeltünöbb tulajdonságai a másokkal szembeni bizalmatlanság és az a törekvésük, hogy ne kerüljenek olyan kapcsolatokba, amelyekben - kiszolgáltatottá válva - elveszíthetik öntörvényűségüket, önmeghatározottságukat. Jellemzö módon gyanakvóak, .éberek és ellenségesek, hajlamosak arra, hogy mások magatartását félreértelmezzék, és gyakran feldühödnek, ha - értelmezésük szerint - becsapták, félrevezették, megalázták őket.
Örökké készenlétben állnak, rejtett motívumokat és fortélyos mozgatókat tételeznek és „fedeznek fel", melyek aztán megerősítik várakozásaikat. A másoktól való távolságtartásra való igényük, amihez a jelentéktelen bosszúságok és sérelmek felnagyítása társul, olyan torzításokhoz vezet, hogy alkalmanként elszakadnak a valóságtól. Az a tulajdonság, amely miatt a paranoidok a súlyosabb személyiségzavarok közé sorolhatók, a coping készségeik rugalmatlansága és szűkössége. Hajlíthatatlanul megkeményedett személyiségek, rugalmatlan szabályozásokkal, kitéve annak, hogy ez a rideghomlokzat egyszer csak leomlik.!

A teljesen jelentéktelen eseményeket is képesek úgy látni, hogy azok személy szerint őket érintik, és belsö jelentöségadásaikat ráhelyezik a külvilágra. Ahogy Cameron (1963) megfogalmazta, egy ,,pszeudoközösséget" hoznak létre, amelynek tagjai és folyamatai eltorzítottak, a helyzetek és események elveszítették objektív jellemzöiket, hisz minden a szubjektív elvárások és érzelmek jegyében kerül értelmezésre. Képtelenek és nem is
hajlandók másokat követni, mert hozzászoktak, hogy saját erejükre bizzák magukat, így a valóságot is úgy építik át, hogy nekik megfeleljen. Szemben egy olyan világgal, amelyben másoktól fiigg, hogy mi is történik, ők egy olyan világot alkotnak maguknak, amelyben ök határozzák meg a történéseket, és hatalmuk van arra, hogy azt tegyék, amire vágynak. Ebböl persze az következik, hogy függetlenségük és autonómiájuk sűrűn megkérdőjeleződik.(188)

Ez szorongást okoz, amit csak úgy lehet megszüntetni, ha újra átfogalmazzák a valóságot, és megerösítik személyes tartásukat és fontosságtudatukat.

A paranoid személyiségzavarra jellemzö, hogy a viselkedést és a gondolkodást átható, pervazív és meladaptív személyiségvonások egy sor élethelyzetben megmutatkoznak. Ez az állapotkép nem pszichotikus ugyan, de egyre több bizonyíték mutatkozik arra, hogy valamilyen kapcsolatban van a szkizofréniás spektrum zavaraival. Már a serdülőkor idejére kialakulhatnak a jellegzetes személyiségvonások, sőt módosult vagy előképi formáik már a gyermekkorban jelen lehetnek.

A DSM-III-R szerint a paranoid személyiségzavart átható és tartósult gyanakvásosság és másokkal szembeni bizalmatlanság jellemzi. Az ilyen emberek túlérzékenyek, és könnyen megsértődnek. A külvilággal való érintkezésük lényege, hogy éberen vizslatják a kömyezetüket olyan jelek és benyomások után, melyekkel aztán előítéleteiket, elfogultságaikat igazolhatják. Örökké résen állnak és gyanakodnak, érzelmi életük általában beszűkült. Az igazán mély érzelmi bevonódásra való képtelenségük és a többségében visszahúzódó és elszigetelt életvezetésük a szkizoid izolációra jellemző minőséget kölcsönöz életvitelüknek.

A hipervigilancia, túlérzékenység, gyanakvásosság és elővigyázatosság jól leplezett lehet, és a beteg nehézségeiben való szerepük nem válik rögtön nyilvánvalóvá. Túlértékelések és vonatkoztatások jelen lehetnek ugyan, de nincsenek téveszméik, mint a pszichotikus paranoidoknak. Jellegzetes, hogy a paranoid személyiségek nem vállalják a felelősséget magukért, életükért és viselkedésük következményeiért, hanem arra hajlanak, hogy másokat vagy a sorsot hibáztassák hátrányos helyzetükért vagy boldogtalanságukért. Tipikus paranoid alapállás ez, vagyis mások következetes okolása.

Túltengö elövigyázatosságuk és éberségük miatt elképzeléseiket többnyire magukba zárják, és nem osztják meg másokkal, emiatt aztán inkább az intimebb kapcsolataikban (házasság, munkahely) támadnak nehézségeik, s nem a felületesebb viszonyulást igénylő kontextusokban.

KLINIKAI KÉP

VISELKEDÉS :

A paranoid állandóan őrségben áll, tartósan „mozgósította magát", készen bármely valódi vagy képzelt fenyegetés fogadására. Akár van veszély, akár nincs, egyformán felkészült a lehetséges támadásra. Kihegyezett feszültség, sértő ingerültség és az örökké jelen lévő védekező alapállás (amiből rögtön támadásba lehet lendülni) jellemzi.

Merev beszabályozottságát látszólag sohasem adja fel, ritkán képes ellazulni, leszállni a vártáról.

Előtörténete sok esetben ad is okot a bizalmatlanságra és az árulástól, rosszindulattól, kegyetlenségtől való félelemre. Ezek a korai élmények tanították meg, hogy távolságot tartson másoktól, hogy erősnek és ébernek kell lennie, és a védekezésen túl legyen képes legyőzni is a támadót. Ennek biztosítása érdekében súlyos áldozatokat kell hoznia. Egyik lépés a gyöngeség ellen a lágy és meleg érzések elhallgattatása. A paranoid személyiség-
zavarban szenvedők kemények, immunisak, érzéketlenek mások szenvedése iránt, mert igy védik magukat a kelepcébe eséstől, a leigázástól. Ez a kérges szívüség nemcsak védekezést szolgál; arra is jó , hogy dühüket és vádaskodásaikat közvetítse.

Az öntörvényüség további eszköze a legyőzhetetlenség és pökhendi büszkeség. Meg vannak győződve rendkívüli képességeikröl, alkalmasnak érzik magukat sorsuk egyedüli irányítására, az akadályok, konfliktusok, ellenállások legyőzésére. A kételynek nyoma sincs bennük, nincs szükségük támogatásra, így nem kell attól tartaniuk, hogy függésbe kerülnek.

Ha náluknál erősebb, hatalmasabb tényezővel kerülnek szembe, szélsőséges szorongás vesz rajtuk erőt. Hevenyen érzékenyek mindenre, ami autonómiájukat fenyegeti, ellenállnak minden kényszemek, és nagyon óvatosan kikerülik az együttműködést, mert nem akarnak mások játékszereivé válni, mások akaratának meghajolni.

Az elköteleződéssel szembeni szorongás, amihez a személyes kontroll és függetlenség elvesztésének réme társul, az alapja a külső hatásokkal szembeni elzárkózásnak. Senki nem tántoríthatja el őket szándékaiktól. Ha a körülmények folytán hirtelen elgyámoltalanodnak, szűkül a mozgásterük vagy sebzékenynek látszanak mások erejével szemben, váratlan és ádáz„ellentámadásokba" lendülnek, agresszívvé válnak és vádaskodnak. Vádjaik végül már teljesen alaptalanok és kórosak lehetnek, és kezdődö pszichotikus zavartjelezhetnek, amikor
is az ellenük szövetkezö eröket „hangokként", az „ördögként" stb. határozzák meg.(196)

ÖSSZEFOGLALÁS

A paranoid személyiségzavar legfontosabb jellemzője a túlhajtott gyanakvásosság és az az átható tendencia, ahogy a betegek mások cselekedeteit rosszindulatúnak, fenyegetőnek, ármányosnak értelmezik.

Egyéb diagnosztikus kritériumok: beszűkült affektivitás (a gyengéd érzelmek hiánya), túlérzékenység sértönek vélt vagy sértö hatásokra és képtelenség a megbocsátásra, túlzott óvatosság,

ellazulási képtelenség, hajlam a féltékenységre és dühre, mások lojalitásának kétségbevonása, kompromisszum képtelenség,

ártatlan események „összeesküvés" részeként való értelmezése és különös képesség arra, hogy másokban szorongást és kényelmetlenségérzést keltsenek.

A „károsodás" miatt hivatás foglalkozásbeli, szociális és házassági , párkapcsolati nehézségek adódnak.

Súlyos stresszek következtében - komplikációként - átmeneti pszichózis alakulhat ki.
Lefolyása krónikus.

ÖNJELLEMZÉS, PANASZOK

A bizalomhiány miatt eltorzulnak az észrevevések, a gondolatok és az emlékezés.
Mindannyian szelektívek és szubjektivak vagyunk észrevevési és összefüggés teremtő müködéseinkben, mert szükségleteink, vágyaink és a múltbeli események, tapasztalatok befolyásolnak bennünket. Szerencsétlen módon a paranoidok által megtanultak sötét bizalmatlanságot és átható gyanakvást hoznak létre. Örökös túlérzékenység, a rászedés és„átverés" jeleinek kutatása foglalja el öket. Minden apróságon fennakadnak, mindent felnagyítanak és eltorzítanak, hogy „legrosszabb álmaikat" igazolják. Ha az események nem erősítik meg előre kialakított gyanúikat, „az is csak a többiek ravaszságát és okosságát bizonyítja". Állandóan „vizsgálják" a többieket, méregetik mindennek a jelentőségét.

Ennél még jellemzőbb és súlyosabb, hogy olyan légkört teremtenek, ami arra késztet másokat, hogy úgy cselekedjenek, ahogy azt a paranoid előre elképzelte. „Barátai" „becsületességét" méregetve örökösen hízeleg és fenyeget, ami végül mindenkit kétségbe ejt és/vagy feldühít.

Mivel nem bíznak másokban, kétségeikkel és bizonytalanságaikkal egyedül maradnak, és a közös gondolkodás nyújtotta valóságellenőrzés lehetősége helyett egyre torzabul látják a világot. Nincs közelség és megosztás, csak kifacsart, eltorzult vágyak és következtetések, újabb és újabb előítéletek, prekoncepciók, és az ezeket még alaptalanabbul „igazoló" észrevevések. Fejükben egyre kisebb lesz a különbség a között, amit láttak, illetve amit
gondolnak. A pillanatnyi benyomások és a ködös emlékek evidenciává válnak. Nem összetartozó tények láncba fűződnek. A képzelet-feltételezés gyanú kérlelhetetlen módon sorban követi egymást, és egyszer csak létrejön az érvénytelen és megdönthetetlen meggyőződések rendszere.

INTRAPSZICHÉS DINAMIKA

A paranoid nem képes elismrni saját hibáit és gyengeségeit, s önbecsülése fenntartása érdekében másokra vetíti előnytelen tulajdonságait. Figyelemre méltó képességük van mások legkisebb, legrejtettebb gyengéinek kipécézésére. Közvetve vagy közvetlenül rámutatnak legapróbb hibáira is azoknak, akiket megvetnek. Irigységük és hosztilitásuk (ellenségesskedésük) kiapadhatatlan.
Tapintatlanok, intoleránsak és ingerlékenyek, mindig képesek megalázni és leszólni bárkit, akinek a szokásai nem tetszenek, akinek a viselkedése irigységet, gyűlöletet, megvetést ébreszt bennük.Az eseményeket úgy alakítják át, hogy illeszkedjenek énképükhöz és törekvéseikhez. Emiatt még ezek a merev és éber személyek is csökkentik a kontrollt, és összemossák a fantázia és a valóság határait, amiböl aztán számtalan zavaros végtermék születik.(197)

Ezek közül három a leglényegesebb:

1/ bármilyen saját gyengeség és rossz szándék tagadása;

2/ a hibák és a rosszakarat másokra vetítése

3/ és az én felnagyítása nagyzásos és üldöztetéses fantáziák révén.

Korlátlan képességeket és hatalmat képzelnek magukról, dicsfénnyel övezik magukat, nem kell már senkitől sem félniük, semmi miatt szégyenkezniük. Most már „felülemelkedhetnek" a „kisszerű féltékenységeken", és immár nagyon is „tisztán látják", hogy mások miért akarták aláásni az ö helyzetüket, miért támadták őket. A rosszindulat és üldöztetés oka nyilvánvaló lett; a paranoid személy kiválósága és felsöbbrendüsége az — amire az irigység irányul -, amit mások tönkre akrnak tenni.

INTERPERSZONÁLIS ÉRVÉNYESÜLÉS

A nyilvánvaló bizalmatlanság és a védekező éberség a lelkük mélyén dühös és indulatos keserűséget kavar fel azok iránt, akik „ezt teszik velük". Szerintük az emberek többsége megbecsültségét, vagyonát, sikereit stb. igazságtalan eszközökkel és meg nem érdemelten érte el. Ráadásul „rájuk sem néznek ezek a gazemberek", akik az egész világot becsapják. Ellenségességüket a paranoidok alig képesek leplezni.

A függőség ellen hevesen tíltakoznak , mert ez egyrészt gyengeségüket és alsóbbrendűségüket bizonyítaná, másrészt amúgy sem mernek senkiben megbízni. Ha másba kapaszkodnak, akkor ki vannak téve az árulásnak, ezért egyedül kell szerencsét próbálniuk, nem szabad elköteleződniük, ugyanis a másokkal szembeni bizalomnál csak az a rosszabb, ha az ember ki is van szolgáltatva a többieknek. Az eddigiekből tehát eléggé világos , hogy

A paranoidok magabiztos és büszke álarca mögött nincs semmi,

És dölyfös ,arrogáns autonómiájuk ingatag alapokon áll.

A védekezésekből épített spanyolfalon folyton áttűnnek a valóságos és képzelt fenyegetések.
Mindenáron megpróbálják fenntartani az erő és legyőzhetetlenség látszatát, s ehhez
ellenségességük az egyik fontos védekezö és helyreállító eszköz. Hosztilitásuk (ellenségeskedésük) szabadon engedésekor korábbi megaláztatásos emlékeik is felszínre bukkannak. „Érzik", hogy
„sohasem volt és lesz másképp", „mindig rosszindulattal és árulással kell szembenézniük", és félelmeik, haragos indulataik monumentális méretűvé nőnek.

Az ellenséges érzések áradata ellenőrizhetetlen agresszióba és bosszúállásba fordulhat.!!

A pszichotikus kitörések azonban rendszerint rövid ideig tartanak !! (198)

KEZELÉSÜK

a paranoid zavarok kezeléséröl szóló írások zöme szinte kizárólag a pszichotikus paranoid patológiával foglalkozik. E nagyon is elterjedt és jól ismert személyiségzavar gondos vizsgálatának hiánya több tényezőre vezethető vissza:

1. Nagyon sok esetben a védekezések ego-szinton módon szervezödnek, így nem alakulnak ki tünetek és teljesítményzavarok, vagy ha kialakulnak is nehézségek, ezek inkább interperszonálisak, és nem intrapszichések, vagyis inkább zavarják és/vagy sértik a betegkörnyezetét, mint öt magát.

2. Még ha pszichiátriai vizsgálatra kerülnek is, érzelmi vagy interperszonális problémáik
akkor is gyakran rejtve maradnak (elövigyázatosságuk és bizalmatlanságuk miatt).

3. Hasonló okokból ezek a betegek nemigen hajlandók belemenni a módszeres kivizsgálásba.

4. A paranoid személyiségek rendszerint meglehetösen jól tudnak müködni, és többnyire csak akkor kerülnek pszichiáter elé, ha a szokásos védekezések összeomlottak, és a beteg olyan regreszszióba kerül, aminek kapcsán valamilyen más, súlyosabb diagnosztikus kategória lehetősége vetödik fel.

5. Elég gyakori, hogy a paranoid személyiségvonások más perszonopátiás vonásokkal keverednek, s emiatt a beteget nem paranoidnak, hanem nárcisztikusnak, borderlinenak, szkizoidnak vagy éppen depressziósnak osztályozzák.

A paranoid személyiségzavar diagnózisa egyszerre könnyü és nehéz. Ha sikerült a paranoid vonásokat azonositani, akkor felállítható a diagnózis, de az a probléma, hogy ezeket a vonásokat nem mindig könnyü felismemi, illetve még ha a paranoiditás könnyen azonosítható is, továbbra is nehézséget jelenthet a paranoid személyiség karakterisztíkumok és az egyébszemélyiségzavarok közötti lehetséges átfedés.

A paranoid vonások rejtettek és visszafogottak lehetnek, és az ilyen „enyhe paranoiditás" a nonnális személyiség karakterisztikumokon belül is megjelenhet. Emiatt értékelése nem könnyü.

Az ilyen paranoid vonások a következök:

l.A beteg gyakran hajlik arra, hogy az emberek érdeklödésének és figyelmének a középpontjában érezze magát.

Ez az érzés abban ölt testet, hogy a beteg a kömyezeti hatások elszenvedőjének tekinti magát, és úgy gondolja, hogy ezeket kevéssé vagy egyáltalán nem képes befolyásolni.

2. Az önelégültség álarcával próbálja védeni magát a mélyenülő sebzékenységével szemben. Az önelégültség és magabiztosság bizonyos mérvü nagyzást és elszigeteltséget eredményez, a szkizoid állapotokban látottakhoz hasonlóan.

3. Az autonómia fontosságának érzete törékeny és fenyegetett a paranoid betegnél.

4. Mások hibáztatásának a tendenciája.

5. Alkalmatlansági vagy hitványságérzések, másoktól különbözönek, kívülállónak hiszi magát a beteg, s úgy gondolja, hogy elképzelései és értékítéletei elkülönítik embertársaitól.

6. A hatalommal és erélytelenséggel kapcsolatos érintettségükre, hogy rendesen nehézségeik vannak tekintélyszemélyekkel, a rend és a szabályok betartásával, a megkívánt felelösségvállalással és az általános társadalmi beilleszkedéssel (Swanson 1970).

A PARANOID SZEMÉLYISÉGZAVAR DIAGNOSZTIKUS KRITÉRIUMAI A DSM-III-R SZERINT

A. Kora felnöttkortól kezdve az élet változatos területein megnyilvánuló átható és indokolatlan hajlam mások tetteit, megnyílvánulásait szándé-kosan sértönek, megalázónak, fenyegetönek értelmezni, amit az alábbiak közül legalább 3 medegyezik.:

1. megfelelö alap nélkül feltételezi, hogy mások kihasználják vagy ártanak neki;

2. minden bizonyíték nélkül is megkérdőjelezi barátai, munkatársai megbízhatóságát és lojalitását;

3. ártatlan megjegyzések vagy történések mögül rejtett rosszindulatot vagy fenyegetést olvas ki (például az a gyanúja, hogy a bankalkalmazott „tévedése" szándékos volt);

4. haragtartó, vagy más módon képtelen megbocsátani az őt ért sérelmeket, bosszúságokat;

5. nem hajlandó másokban megbízni, mert alaptalanul attól fél, hogy a töle származó információt ellene használják fel;

6. könnyen megsértödik, és azonnal dühösen reagál, vagy ellentámadásba megy át;

7. valós okok híján is megkérdőjelezi házastársa vagy szexuális partnere hűségét;

Paranoid személyiségzavar

A paranoid személyiségzavar magyarázatai

Pszichodinamikus: túlzott követelményeket állító szülő, merev távolságtartó apa, túlkontrolláló, visszautasító anya. Hatására fokozott készenlét, projekciós mechanizmusok

Kognitív: stratégia együttes, amit az alkalmatlanság érzés, szégyen elkerülésére „dolgoznak ki”. A háttérben maladaptív feltételezések (pl. „az emberek gonoszak”).

Biológiai: genetikai tényezők hangsúlyozása ikervizsgálatokra alapozva .

A Kora felnőttkortól kezdve, számos különféle helyzetben

mások iránti általános bizalmatlanság és gyanakvás, mások motívumait rosszindulatúnak értelmezik, azaz 4 vagy több az alábbiakból:

1. Alaptalanul feltételezi, hogy mások kihasználják, ártalmára vannak vagy becsapják őt

2. Indokolatlanul kétsége van afelől, hogy barátai, hozzátartozói lojálisak vagy megbízhatóak

3. Mások iránt bizalmatlan, mivel indokolatlanul attól fél, hogy az információkat rosszindulatúan ellene fogják használni

4. Jóindulatú megjegyzéseknek vagy eseményeknek rejtett rosszindulatot vagy fenyegetést tulajdonít

5. Tartós neheztelés jellemzi, azaz nem bocsátja meg a sérelmeket, bántásokat vagy mellőzéseket

6. Olyan támadásokat érzékel személye vagy becsülete ellen, és reagál azokra gyorsan dühvel vagy ellentámadással, amelyeket mások nem tartanak nyilvánvalónak

7. Visszatérően, jogtalanul gyanakszik a házastárs vagy szexuális partner hűségét illetően

8. Nem kizárólag szkizofrénia, pszichotikus hangulatzavar vagy egyéb pszichotikus zavar során jelentkezik és nem tulajdonítható általános egészségi állapot közvetlen élettani hatásának.

A paranoid személyiségzavar kezelése Terápiás hatékonyság mérsékelt

Pszichodinamikus: kapcsolatra helyezik a hangsúlyt, elsősorban szupportív jellegű terápia ajánlatos

Kognitív-behaviorista: szorongáscsökkentés, valóságtesztelés

Biológiai: gyógyszeres terápia kevésbé hatékony