"Az ember csak akkor lehet teljes, ha az, akivel együtt van, teljes.

Olyan emberrel, aki nem tudja, vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem

tudhatja vagy nem akarhatja önmaga teljességét. Ezért rettenetesen áldatlan

olyan másik féllel való együttlét, aki nem sajátmaga. Megakadályozza az embert

abban, hogy sajátmaga lehessen. És ez az egzisztenciális főtörvény sehol sem

olyan mélyről kötelező, mint a nemek között. A nemek viszonyában csak az a

tökéletesen megnyugtató, ha az ember találkozik szembejövő önmagával, elindul

egy rejtett világ felé, és a feleúton megtalálja önmagát, mint aki közeledőben

van onnan, találkozik és egyesül vele. Az ember csak önmagával egyesül teljesen

szabadon, csak önmagának szolgáltatja ki magát teljesen, mert csak önmagától nem

fél. Csak annak adja magát az ember teljesen, akitől nem fél, ezért annak, aki

onnan túlról jön, az embernek magának kell lennie. Minden egyéb odaadás

részleges. Minden egyes egyesülés alkalmával marad a lényben belül egy rejtett

őrség, felfegyverezve kirohanásra és ölelésre készen, tudja, hogy nem

szolgáltathatja ki magát maradéktalanul. Van benne félelem, gyengeség,

óvatosság, elővigyázat, tartózkodás, gát, fal, merevség, távolság, szakadék.

És ahol félelem, ott gyengeség, ott erődök és falak épülnek titkon, megkeményedik a

sejt, ott elkezd minden üvegesedni és törni, ott van az erő: a szilárd és az

erős a halálé, a puha és a gyenge az életé,

ahogy Lao-ce mondja:

a gyenge legyőzi az erőset, a lágy legyőzi a keményet, mindenki tudja a földön,

de senki se mer eszerint tenni."

/Hamvas Béla/

Önmagadhoz