Részlet Popper Péter Felnőttnek lenni…. c. könyvéből.

Az a felnőtt ember,

- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában
- aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
- aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,
- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,
- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.

A Felnőtté válás titkát kutatva a játékhoz jutunk el. Az igazi felnőttnek nem kell felnőttet mimelnie.Szabadon és önfeledten játszhat.A gyermeklelkü álfelnőttek kizárták magukat a játékból,mert soha nem ülnek le a földre és soha nem beszélnek az égre.

Komoly felnőtt csak nem tesz ilyesmit !

Ehelyett zsémbesen és irigykedve bámulják a játszókat ,

akiknek nem kell attól tartaniuk hogy a felnőtt maszkja egyszer csak lepotyog az arcukról. Rosszkedvüen dörmögik:

„Milyen éretlenek!Hát már sohasem fognak felnőni?”

Az emberi viselkedés megitélése tehát a visszájára fordul. Nem ritkaság.

Ahogy Lao-ce írja:

„Aki a Taoban halad előre, azt elmaradottnak mondják.

Aki a Taoban megvilágosult , azt ostobának nevezik.

Aki a taoban elérte a békét , azt dúlt lelkűnek tartják.

Aki a Taoban könyörületessé vált, az számukra a gonosz.”

.

Igy hát a külső világból senkitől sem várhatsz megbízható választ arra a kérdésre hogy valóban felnőttél –e.

Istennel,sorsával,önmagával való viszonya minden ember legbelsőbb és legintimebb ügye

Minden lényeges kérdésre csak önmagától várhatja a választ ,

ahogy azt Buddha is tanácsolja:

„Legyetek önmagatok fénye,

a biztonságot leljétek meg önmagatokban,

idegen segítség nélkül”