4. Melyek az énvédő mechanizmusok, mi a funkciójuk és hogyan működnek?

- az embert gyakran érik sérelmek, kudarcok

- gyakran kerül akadályoztató helyzetbe és él át különböző konfliktusokat

<= az ilyen negatív élmények feszültséget keltenek az egyénben, kibillentik belső, lelki egyensúlyából

<= az egyén igyekszik az ilyen kedvezőtlen hatásokkal szemben védekezni +

a keletkezett lelki terhektől megszabadulni + a negatív következményeket elkerülni

<= ezért olyan megoldási módokhoz folyamatokhoz folyamodik, amelyek alkalmasak lehetnek a környezettel való kiegyensúlyozott viszony helyreállítására, a keletkezett feszültségek oldására, levezetésére, DE legalábbis enyhítésére

<= az ilyen reagálásmódokat Anna Freud elhárító , ÉN védő mechanizmusnak nevezte

- az elhárító mechanizmusok olyan viselkedésformák, amelyek alkalmazásával az egyén elhárítja a kellemetlen, szorongó élményeit, illetve amelyek segítségével képes ellenőrzést gyakorolni viselkedése, érzelmi, ösztönkésztetései felett

- kevésbé fegyelmezett ember indulatai könnyen elsodorhatják

+ ha következményektől nem kell tartania, sérelmét hajlamos azonnal megtorolni nyílt agresszióval (pl.: verekedés)

vagy indirekt megoldással (pl.: károkozással)

- a fejlettebb szabályozó és tilalmi rendszerrel bíró egyén tartózkodik az efféle megoldásoktól

+belső feszültségének levezetése mások számára elfogadhatóbb és kevésbé ártó eszközök alkalmazkodásához folyamodik:

az elhárító mechanizmusával védekezik

Az énvédő mechanizmusokat sokkal könnyebb felfedezni másokban, mint magunkban.

Amit a másikban meglátunk, azzal dolgunk van.

. Nagyon veszélyes a másik ember álarcait, maszkjait levenni, játszmáit feltárni!

Óvakodjunk attól, hogy a másikban felfedezett énvédő reakciókat - csupa jószándékból - elmondjuk neki.

Az egyetlen járható út a saját hibáinkról, érzéseinkről, problémáinkról beszélni vele.

A szeretetteli viselkedés bölcsességgel párosul; a megfelelő helyen és időben adott segítség értéke felbecsülhetetlen

- ehhez viszont csak a saját énvédő mechanizmusaink felszámolásán keresztül vezet az út.

- legismertebb és leggyakrabban alkalmazott mechanizmusok:

-

1. Kivetítés – projekció

o =nél megtagadott lelki késztetéseinket, érzéseinket másokra helyezzük át, a másik embernek tulajdonítjuk, benne vesszük észre azt, amit eredetileg magunkban éreztünk, de nem vállaltunk fel

o többféle változata ismert:

1) kivetítünk valamely negatív hatást, eseményt, állapotot

2) más személyeknek v. tárgyaknak tulajdoníthatunk bizonyos jellemzőket, szándékokat (énkivetítés)

3) másokra hárítjuk át a felelőséget is, amit egyébként nekünk kellene vállalnunk (bűnbakkeresés)

2. Sajnáltatás

o alkalmazásának az a célja, h. a másik embertől, ill. a környezetből együttérzést, részvétet csikarjanak ki, vagyis olyan reagálást, amelynek kiváltására más eszközökkel nem volnának képesek

o ezt a mechanizmust kora gyermekkorban megtanuljuk miután tudatosul bennünk, h. ~sal könnyebben juthatunk előnyökhöz <= éppen ezért a ~ is gyermekded, infantilis viselkedés

o legtipikusabb formája: ha valaki elsírja magát (síró ember látványa sajnálatot ébreszt a többi emberben)

3. Elfojtás

o ~ során a negatív impulzusokat elfelejtjük

o önfegyelmezés látszatát keltve azokat tudatunkból kiszorítjuk úgy, h. az emlékezet számára hozzáférhetetlenné váljanak

o ez az elhárító mechanizmus rendszerint gyors megkönnyebbüléshez vezethet

o DE az elfelejteni kívánt késztetésnek csak a tudásától szabadít meg, ugyanis az „elfelejtett” lelki tartalmak véglegesen nem szűnnek meg

o felfokozódva & inadekvát (adekvát = nem megfelelő) formát öltve kerülő utakon juthatnak szerephez anélkül, h. megakadályozhatnánk – elszólások, elvétések, ideges tünetek, tévcselekvések => ezért az ~ átmeneti, álmegoldás, és nem veszélytelen mechanizmus

4. Visszacsúszás – regresszió

o a konfliktushelyzetből való menekülésnek az a módja, amikor életkorunkhoz illő viselkedésnél alacsonyabb szintű reagálásmódot produkálunk (felnőttként gyerekesen viselkedünk), mégpedig azért, h. lehetőleg mindenki velünk foglalkozzon

o ez a mechanizmus hasonlít a sajnáltatáshoz

különbség: itt nem annyira az együttérzés, hanem inkább a szeretet kierőszakolása az igazi cél

o azok az emberek fordulnak ehhez a módszerhez, akik valamely feladat vagy probléma megoldásához – valóságos v. vélt okok miatt – elégtelennek érzik testi v. szellemi erőiket

o visszacsúszást indukálhat (indukál = előidéz, kelt) vágyaink, szükségleteink kielégítésének meghiulása, hosszabb akadályoztatása is

o ~ csökkenti a lelki terheket, de ha alkalmazkodása rendszeressé válik, magányossághoz, negatív életérzéshez (ún. mínuszszituációhoz) vezethet <= ez már mindenképpen ártalmas => oka: az egyén & annak környezete is károsodik

o a ~ mindenképpen a gyengeség jele

o

5. Ésszerűsítés – racionalizálás

o az elhárításnak az a módja, amikor hihető magyarázatot próbálunk adni bizonyos kínos helyzetekre, sikertelenségekre

o akkor alkalmazzuk, amikor:

o valamely vágyunk, törekvésünk meghiúsul, ill.

o a kudarc vállalása alól igyekszünk felmenteni magunkat

o intellektualizálás: túlságos elvonatkoztatás, mint el. mechanizmus az én megvédése a kellemetlen érzésektől

6. Feldolgozás – elaborálás

o negatív élmény okozta feszültségének tevékenységi erővel való átalakításán valamilyen hasznos tevékenységben történő levezetésén alapuló mechanizmusok

o 2 változata ismert:

1) a munkában

2) a fantáziában

o mire a tevékenység, ill. a fantáziálás végére érünk indulataink elpárolognak, feszültségünk oldódik

7. Érzelmi átfordítás

o ezt a mechanizmust a másik embertől való félelem hívja elő

o fenyegető, félelemkeltő az általa keltett negatív érzelmek, amelyeket a vele való érzelmi azonosulással igyekszünk megszüntetni

ð ezért viselkedésünket a rettegett személy viselkedéséhez igazítjuk,

ð hozzá hasonló megnyilvánulással élünk <= ezáltal mi is félelemkeltővé válunk

o a védekezésnek ezt a módját éppen ezért az „agresszorral való azonosulás” elnevezéssel is illetik

8. Meg nem történté tevés – anullálás

o ez a mechanizmus akkor lép be, amikor valaki nem akarja vállalni tetteinek, viselkedésének negatív következményeit

o úgy tesz, mintha a szégyenletes esemény meg sem történt volna

o infantilis: gyermekded (a gyerek szintjén megrekedt)

pl.: cserbenhagyásos gázolás elkövetője elmenekül a színhelyről, h. emlékképe se maradjon a történtekről – ez a megoldás tipikus gyermeki, infantilis, felnőtthöz nem méltó viselkedés

9. Áttolás

o az ~ mechanizmusát akkor működtetjük, ha vágyaink megvalósítását, igényeink kielégítését valamilyen ok miatt el kell halasztaniuk

o az elhalasztás a veszteség érzését kelti <= ezt a hiányérzetet próbálja pótolni

o ~i célzatúak az ún. pótcselekvések is <= vigaszt nyújtanak az el nem ért cél elvesztéséért

o a pótcselekvéssel, pótmegoldással való élést kompenzálásnak nevezzük

o az ~ további változata az átszellemítés (szublimálás) <= ez esetben az akadályozott, gátolt célt újjal helyettesítjük

10. Elszigetelés – izoláció

o ~ről beszélünk, amikor valamely negatív késztetésről leválasztjuk az indulati elemet, majd a szándék és a leválasztott indulat közé 1 semleges dolgot, gondolatot iktatunk be

o izolálás = elhárító mechanizmus; a tudatból való kiszorítás, elkülönítés

Néhány ötlet az elhárító mechanizmusok felszámolására

• Elfojtás: tudatosság fejlesztését szolgáló gyakorlatok, pl. a beszéd, a légzés figyelése.
• Azonosulás: felkutatni és összeírni a tekintélyszemélyektől tanult viselkedésformákat, tulajdonságokat és egyenként változtatni rajtuk.
• Bevetítés: saját értékeink felkutatása; helyes önértékelés; igyekezzünk mások tárgyait önmagunkban elismerni (függetlenítve a tulajdonostól, (pl. ahelyett, hogy „Szép ruhád van.” - „Tetszik a ruha, amit viselsz.”), ha mások dicsérik tárgyainkat, ne köszönjük meg, hanem más választ adjunk (pl. „Szépen berendezett a lakásod.” - „Neked mi tetszik benne?”).
• Elszigetelés: egész-ség érzés, valódi érzéseink feltárása. Tegyük fel magunknak ezt a kérdést: a jelenben tényleg képes lennék azért az emberért annyit tenni, mint a számomra legfontosabb személyért?
• Meg nem történtté tevés: alázat erényében való fejlődés; tudatosan feltárni hibáinkat mások előtt, így megtapasztaljuk, hogy nem dől össze a világ, ha mások nem látnak tökéletesnek minket, továbbra is szeretettel fordulnak felénk.
• Kivetítés: rendszeres önvizsgálat, önkritika; tudatosítani: csak akkor veszek észre egy hiányosságot a másikban, ha az bennem is megvan.
• Reakcióképzés: az általunk túlzottan hangoztatott nézet vagy cselekedet ellentétének védelmezőjének szerepébe képzelni magunkat, érveket sorolni fel emellett, megpróbálni elképzelni, milyen érzés arra a másik dologra vágyni; mértékletesség.
• Visszaesés: visszaemlékezni gyerekkori reakcióinkra, viselkedésformáinkra, megfigyelni egyet-egyet, és azt, hogy megjelenik-e stresszhelyzetekben; a legfontosabb pedig a felelősségvállalás.
• Átlényegülés: a szexualitás felfedezése; az egészséges védelem kifejlesztése (pl. ellenállás-gyakorlatok segítségével), öntudat fejlesztése.
• Tagadás: megtalálni a szépséget, a pozitívat mindenben; pozitivitás gyakorlat, pozitív hozzáállás.
• Tünetképzés: saját magunk szeretete; minden nap tenni valamit magunkért, egészségünkért; önszeretet.
• Önbódítás: a bántalmak és a frusztrációk nyílt elemzése, nyíltság.
• Leárnyékolás: a valódi okokkal foglalkozni, a szorongató érzéseket tettekre fordítani; türelem fejlesztése.
• Szerepjátszás: bátorság a játékrontáshoz
• .
• Tehetetlenség-nyilvánítás: saját erőbe vetett bizalom, remény.
• Érzelmek körülpáncélozása: érzések valódi megélése és kifejezése; érzelemkontroll gyakorlat; szívbéli megélés.
• Eltolás: személyek helyett tárgyak püfölése (pl. párna), ragaszkodni az elsődleges célhoz, célorientáltság.
• Elkerülés: bátorság szembenézni a helyzetekkel; belemenni félelmet keltő szituációkba (Michael-nap környékén és Advent harmadik hetében ideális); kiállni önmagunkért.
• Racionalizáció: érzelmeket, ösztönöket, mint motiváló tényezőket elfogadni, tudatosan tenni ezek szerint; őszinteség.
• Sajnáltatás: mások felé fordulni empátiával, meghallgatni másokat; elhatározni, hogy egy napig, egy hétig, egy hónapig stb. nem panaszkodunk, nem sajnáltatjuk magunkat.

Segítséget kérhetünk kineziológustól, hogy tesztelje ki, melyek a legjellemzőbb elhárító technikáink

o