Családállításról bővebben

 A „Családom „ szó  mindenkiben érzelmeket kelt.

Van akinek védelmet, szeretetet, biztonságot jelent. Sokan vannak akikben a keserűség, a harag, a düh és mindannak a hiánya merül fel, amiről úgy gondolja, hogy nem kapta meg.

Lehet, hogy már régen felnőttünk, lehet hogy nagyszülők vagyunk, azok a régi sebek csak nem akarnak begyógyulni. Van olyan is akinél minden rendben volt, de valami megváltozott: súlyosan megbetegszik testileg, lelkileg, látszólag minden ok nélkül depressziós, talán eljátszik a gondolattal, hogy befejezi az életét. Nem érti, hogy miért de mindegyik kapcsolata tönkre megy,– az is lehet, hogy mindegyik ugyan úgy megy tönkre. Vagy kudarcok érik a munkában, pedig tehetséges.

ÉRTHETETLEN!?Legalábbis azok alapján érthetetlen, ahogy eddig képzeltük el pszichénk működését.

Ám ha szélesebb látószögből tekintünk ezekre a történésekre, kirajzolódik a REND, az OK és OKOZATok rendszere.

Miről is van szó?

Bert Hellinger német pszichológus figyelt fel rá, hogy sorsunk összefonódik a kibővített családunk tagjainak sorsával. Mintha lenne egy közös családi lélek, egy olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a családban élt, függetlenül attól, hogy tudunk-e a létezéséről, vagy nem.A családi lélekben(„klánban”) pedig szigorú törvények uralkodnak.

Aki továbbadta az életet valakinek (szülő) az a NAGY, aki megkapta (gyerek) az a KICSI. A Nagy egy létrafokkal feljebb áll a Kicsinél, mint ahogy a nagynál egy létrafokkal feljebb áll az Ö szüleje, aki természetesen MÉG NAGYOBB.Ez a hierarchia akkor sem változik, ha a szülő már idős és ápolásra szorul. De ha a gyerek kilép és fellép a szülő fölé akkor sérül az egyensúly – minek meglesz a maga következménye.Rend van a vízszintes irányban is: az azonos létrafokon állok között van első, második, harmadik, sokadik aszerint, hogy ki hányadikként érkezett a rendszerbe (testvérek, fontos kapcsolat).A második törvény, hogy mindenkinek, aki ennek a családnak a tagja, egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el.

Olyan ez mint egy puzzle. Mindegyik darab csak a saját helyén van a helyén.A harmadik törvény szerint igazságtalan és tudattalan csoport lelkiismeret működik a családi lélekben: ha valakivel valami életbevágóan rossz történik, akkor másvalaki, 1-2 generációval később született – ugyan úgy él, érez és viselkedik, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. ( mintha ö veszítette volna el szerelmét, gyermekét, öt közösítettek volna ki, stb.).
Mintha az mondta volna lélekben: „ édes szülöm, nagyszülőm, rokonom inkább én viszem helyetted ezt a nehéz sorsot, mint Te, hogy ezzel is segítsek Neked.”

Ha ezen törvények ismeretében vizsgáljuk meg, miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a REND. – a rendszer megkezdi a kiegyenlítő mozgásokat -
Ezek a fogalmak nem tudatosak de annál erősebben irányítják az ember életét.
Az egyik baj: a gyereki szeretetből fakadó fogadalom, a másik baj: felborul a családi rend. Tud egy kisgyerek segíteni egy Nagynak?Természetesen NEM. Ehhez fel kell ugrania egy vagy két létrafokot. Biztosan sokan érezték azt, hogy úgy élnek, mintha nem is a saját életüket élnék…

Hát ilyenkor áll elő ez az érzés.Amikor az ember nem a saját helyén él a családban, hanem helyettesíti egyik szülője számára a másikat, (aki elhagyta, vagy rossz kapcsolatban élnek egymás mellett, a vagyon vagy a lakhatási megoldások miatt), egy létrafokkal feljebb a saját helyénél, vagy meg próbálja megoldani a szülei sorskérdéseit, tanácsokat ad nekik fontos dolgokban (a nagyszülők létrafokán) akkor sem a saját életét éli. A vízszintes rend is könnyen sérül. Pl ha a másodszülött, elsőszülött akar lenni. Sokszor meghal egy testvér és a család nem beszél róla, hogy ne tépkedje fel a sebeket. Így a családi lélekben (klánban) ott a lenyomata, a látható életben mintha kitagadták volna. A testvér sorban hiány keletkezik – a testvér aki másodiknak tudja magát, valójában a harmadik. Előfordulhat, hogy Ö is elkezdi a meghalt testvér életét élni, vele kezd szolidálni és nem veszi kezébe a saját életét, tudattalanul – azt mondja : „Drága testvérem he Te nem élhettél, akkor én sem élek igazán”. Sérül a rend.

A meghalt testvért követő gyerek nem a helyén él, illetve az odatartozót úgy kezelték, mintha nem tartozna oda. Működésbe lépett a csoport – lelkiismeret.Ugyanis az első kapcsolat az első és az is marad, a második kapcsolat csak a második helyet kaphatja meg párja szívében. Az első a helycsináló: ugyanis Ö csinált helyet utódja számára. Ha nem lépet volna ki – bármilyen oknál fogva – a párja mellőli helyről, a következő kapcsolat sem jöhetett volna létre.Ezért köszönheti boldogságát például a második feleség az elsőnek.Ha nem tartjuk tiszteletben az előző kapcsolatunkat, mivel a lélek törvényei szerint Ö a rendhez tartozik, sérül a Rend. Előfordul, hogy az egyik gyerek elkezdi képviselni a másikat, megfosztja magát attól, hogy Ö a szülei gyermeke, a kicsi. Ugyanis az egyik szülőnél – partnerként, a másiknál – riválisként éli meg magát, így nincsenek szülei, nincsenek gyökerei. Gyökerek nélkül pedig nincs élet…. Mindezen fogadalmak tudatlanok, ami a megfelelő módszerrel „család állítással” felszínre hozható és fel is oldható a rejtett dinamika.

Kik tartoznak a klánba, a családi lélekbe?A testvéreink, a szülök és testvéreik, a nagyszülők és testvéreik, esetenként a dédszülők. A szülök, a nagyszülők házasság előtti fontos kapcsolataik.
Ez a lélekcsoport az, kiknek sorsa össze van kötve egymással, akár tudnak róla akár nem. Pl. milyen esetben indul be a rendszer – lelkiismeret – és a gyerek megpróbálja „jóvátenni” azt a rosszat ami a felmenőjét érte: ha valaki nem tudott megszületni, vagy megszületett de hamar meghalt, ha valakit nagy sorscsapás-veszteség ért, ha valaki nagy bűnt követett el és vezekelnie kellene, ha valakit ténylegesen kitagadtak, vagy töröltek a családi köztudatból. A családállítás módszerével ha megtapasztaljuk, hogy a családunkkal egyek vagyunk és letesszük a magunkra vállalt sorsokat, érzelmeket, akkor onnantól kezünkbe vehetjük az életünket. A saját életünket ami a szüleinken, nagyszüleinken, déd szüleinken keresztül érkezett el hozzánk és csinálhatunk belőle valami nagyon jót, hogy lássák: érdemes továbbadni nekünk.

A legnagyobb ajándék amit csak ember – embernek adhat.

„ Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ÉLETED legyen a Földön” - negyedik parancsolat

Az Életet – az Ö tehetségük szerint megadták!