A realizmus
mint betegség: elmélet az emberi destruktivitásról
Magyar
könyvklub kiadása
Arno Gruen könyvében kimutatta, hogy az erőszak és az embertelenség miként jön
létre az ember bensejében, és hogy társadalmunk élete is miként rendezkedett be
arra, hogy az élettel ellenséges cselekvés uralkodó tébolya a valóságnak
megfelelő viselkedés köpönyegét viselje.
Sokan törték már
a fejüket a világban lakozó gonoszról, és a lélektan is különféle elméleteket
dolgozott ki az emberi destruktivitás magyarázatára. Ritkán esett azonban meg,
hogy valaki olyan következetességgel tárta volna föl e destruktivitás okait,
mint tette ezt Arno Gruen, aki kimutatta, hogy az erőszak és az embertelenség
miként jön létre az ember bensejében, és hogy társadalmunk élete is miként
rendezkedett be arra, hogy az élettel ellenséges cselekvés uralkodó tébolya a
valóságnak megfelelő viselkedés köpönyegét viselje. Gruen ráirányítja a
figyelmünket, hogy az emberi destruktivitás nem egyszerűen a rosszra való
képesség. Ellenkezőleg: egy olyan hiány következménye, amelyet e minőségében
föl sem ismerünk. Ott, ahol elvész annak képessége, hogy észleljük saját
érzéseinket, és ahol helyére az öngyűlölet lép, megsemmisül a valódi
együttérzés és az igazi átélés képessége is. A normalitás tébolya című
könyvében Gruen az emberi destruktivitást tárja fel, amely sokkalta gyakrabban
ver gyökeret a vélt emberbarátiság és a rendteremtő ész mögött, mintsem az
számunkra világos lenne. Lenyűgöző a példák sokasága, amellyel érvelését
alátámasztja: szerepelnek köztük a Harmadik Birodalom és a vietnámi háború
felfoghatatlan eseményei. Gruen meggyőző módon bizonyítja, hogy ott, ahol a
belső és a külső világ nem alkot egységet, nem lehet szó felelősségteljes
magatartásról és igaz emberségről.